Mikor először értesültem arról hogy Szederkényi Ervin gyógyíthatatlan
Ostoba ökör-test még lázadónak se mondható |
mert minden valamirevaló lázadónak |
oka és célja van a lázadással |
De ez a test a tiéd ami te vagy de mégse te |
mért lázadozott volna hisz célja se volt oka se |
Csak egyszerűen rosszul tett egy és más tudniillőt |
és aminek erre kellett volna mennie arra ment |
aminek meg kellett volna állnia nem állt meg |
s lett zűrzavar és ami te vagy de mégse te |
most látványosan szétdúlja azt ami valóban te vagy |
te vagy mert soha nem volt s nem lesz hozzád hasonló |
pláne veled mindenben azonos – |
Így hát már el kell kezdeni |
kitörölni téged a Könyvből följegyezni |
megörökíteni mozgásod hangod arcod |
barátom szerencsétlen jóbarátom – – |
|
„Irreverzibilis folyamat” |
– mondják az okos orvosok – |
ez indult meg benned: vagyis föltarthatatlan szétesés |
És tudatodban? Egyáltalán tudod-e? |
(Mi lenne jobb? Nem tudnod-e vagy tudnod-e?) |
Nem merlek látogatni Mit tegyek? |
Tréfálkozzam-e? Tervezzünk-e közösen? |
Vitatkozzam-e mintha egy idő után |
úgy folyna minden mint előbb? |
Viselkedjem-e – ha kell – kíméletlenül |
hogy azt hidd?… Vagy öklözzem-e |
dühödten ágyad s míg könnyem patakzik |
káromkodjam-e szidjam-e az Istent |
(a Teremtőt?) a csoda-test tömérdek fogyatékát |
hogy a zseni hányszor volt tyúkeszű? – – |
|
Barátom én szerencsétlen barátom |
már nem használna semmi: ez se az se |
a zűrzavar lám állandósodik |
fokozódik s lesz egyre bonyolultabb |
Várnunk kell hát kussolva béna szívvel |
míg nem lesz végre nagy-nagy csönd tebenned |
|
|
|