Szabó Ede
Ez a kicsi csúnyácska ember ez a Szabó Ede |
de keservesen kínoz öt napja immár |
oly menthetetlenül beléivódott sejtjeimbe |
s idegeimbe (lelkembe) hogy reggeltől estig |
nem szabadulok tőle s olvasás közben |
rádióhallgatás tévénézés alatt |
de az élet prózaibb dolgaiban is |
figyelmem közepébe ül s akármihez |
csak úgy érhetek el ha körbejárom |
vagyis Szabó Edébe ütközik |
ébrenlétem minden órája perce |
sőt álmaimé is úgy vettem észre |
zajongó szívverése is csak akkor |
csitul meg hogyha őrá gondolok – |
Öt napja immár… |
Kereken másfél hete |
azt írta még egy lapon: „Életem |
eddigi legmélyebb pontjáról fölfelé |
kapaszkodom s kezdek lassan kimászni” |
S ez a kicsi csúnyácska ember ez a Szabó Ede |
bitangul átejtett: öt napja szépen |
fogta magát s nem bánva semmit |
a fentebbi közlést sem (szótartó volt pedig) |
előrejelzések nélkül tehát váratlanul |
meghalt |
Most meg öt napja rá (hogy éppen |
temetik és én messze tőle betegen |
fekszem) a kínzatás inkább erősödik |
mert nehezebb temetni úgy hogy még a temetést is |
nekünk kell fölépítenünk és nem gyászolhatunk csupán |
eleresztve magunk ahogy a fájás kényszerít |
|
Meghalt Szabó Ede ez a kicsi csúnyácska ember |
Rilke Hölderlin Nietzsche Krúdy Hesse |
s hasonló méltóságos elmék híve bizalmasa |
nekem tudós és tisztelt jóbarátom |
fényességes jó elme maga is |
És mert az említett nagyok most már kedvük szerint mozognak |
szeretném őket ünnepélyesen |
megkérni hogy a temetéskor |
állják körül a sírgödröt amelybe |
a kicsi és csúnyácska testet leteszik |
szellemét (lelkét) meg mely nyilván ott bolyong még |
előbbi fészkénél vigyék magukkal |
tanítsák ki a főbb tudnivalókra |
majd utána engedjék meg neki |
hogy mindig mellettük maradjon |
|
|
|