Martyn Ferenc élő szellemének
Meghalt a festő-szobrász meghalt a művész a mester |
a „kézműves” ahogy magát nevezni szokta és szerette |
s a még-érintetlen formák vonalak színek |
most már nélküle-árván várnak más jótevő kezekre |
|
Meghalt… elment az ajándékozó a mindig ajándékhozó |
aki a teremtett világot szebbé tette kirakva számos új dologgal |
nevelte a szemet gyöngéd noszogatással |
okos példázatokkal olykor villámvető haraggal |
|
Elment… Amit már megcsinált az beleépül az időbe |
az idő tartja védi – s lesz majdan szelid temetője |
De amit félbehagyott az nyugtalanul és izgatottan |
lüktet szédül tolong sóvárog befejezőre |
|
Mit látott a kézműves ha körülnézett vagy ha magába? |
A törvényt a törvényeket a kinti és a benti szépet |
s kiszűrt belőlük sok ezer őrizendőt sok ezer igazat |
(„A Szép: igaz s az Igaz: szép” – ismerjük a költő-beszédet) |
|
Nem áll többé soha állványa előtt senkivel és nem magyaráz |
alig-szóval de gazdag mozdulatokkal éles szemmel: |
itt egy inda (kígyóz a kéz) ott egy átló (nagy lendület) |
s vizsgál a szem bűvöl kísért parancsol makacs türelemmel |
|
A táj seregnyi titkai: virágok kórók hegygerincek |
nyilatkozásai – az ő módján – örökre megszakadtak |
Pedig szerettek volna mások is szerettek volna nagyon szerettek volna |
Eztán már létezésük végéig így maradnak |
|
Elment a festő-szobrász helyette a mozgó a színeváltó |
világ kommentár híján nyersen és átszüretlen |
kínálja képeit szobrait az így nehezen elviselhetőket |
hisz nélküle zavarosak s az ember is fölkészületlen |
|
Nem hallja azt se hogy a szerencsétlen ecsetek spatulák |
festékek csöndesen szipognak – már haszontalanok |
s összebújva a régi palettákon is asztalkákon is |
szokásos otthonukban is didergetően hontalanok |
|
Elment a festő-szobrász elment elromlott – ó jaj! – a teste |
Ó jaj! gyalázat hogy ennyire meg kellett szégyenülnie |
De bennünk harsonák ébrednek és dicsérik őt: |
a halhatatlannak előbb a földbe kell kerülnie |
|
És egyszer véget ér a szorgos kukacok ténykedése |
s a kézműves olyanná válik mint valamely ritka szobra |
olyanná válik a vállcsontja borda-kosara koponyája csigolyalánca: |
így őrzi meg magát kettősen (mert testében is) az eljövendő századokra |
|
|