|
Martyn Ferenc élő szellemének
| Meghalt a festő-szobrász meghalt a művész a mester |
| a „kézműves” ahogy magát nevezni szokta és szerette |
| s a még-érintetlen formák vonalak színek |
| most már nélküle-árván várnak más jótevő kezekre |
|
| Meghalt… elment az ajándékozó a mindig ajándékhozó |
| aki a teremtett világot szebbé tette kirakva számos új dologgal |
| nevelte a szemet gyöngéd noszogatással |
| okos példázatokkal olykor villámvető haraggal |
|
| Elment… Amit már megcsinált az beleépül az időbe |
| az idő tartja védi – s lesz majdan szelid temetője |
| De amit félbehagyott az nyugtalanul és izgatottan |
| lüktet szédül tolong sóvárog befejezőre |
|
| Mit látott a kézműves ha körülnézett vagy ha magába? |
| A törvényt a törvényeket a kinti és a benti szépet |
| s kiszűrt belőlük sok ezer őrizendőt sok ezer igazat |
| („A Szép: igaz s az Igaz: szép” – ismerjük a költő-beszédet) |
|
| Nem áll többé soha állványa előtt senkivel és nem magyaráz |
| alig-szóval de gazdag mozdulatokkal éles szemmel: |
| itt egy inda (kígyóz a kéz) ott egy átló (nagy lendület) |
| s vizsgál a szem bűvöl kísért parancsol makacs türelemmel |
|
| A táj seregnyi titkai: virágok kórók hegygerincek |
| nyilatkozásai – az ő módján – örökre megszakadtak |
| Pedig szerettek volna mások is szerettek volna nagyon szerettek volna |
| Eztán már létezésük végéig így maradnak |
|
| Elment a festő-szobrász helyette a mozgó a színeváltó |
| világ kommentár híján nyersen és átszüretlen |
| kínálja képeit szobrait az így nehezen elviselhetőket |
| hisz nélküle zavarosak s az ember is fölkészületlen |
|
| Nem hallja azt se hogy a szerencsétlen ecsetek spatulák |
| festékek csöndesen szipognak – már haszontalanok |
| s összebújva a régi palettákon is asztalkákon is |
| szokásos otthonukban is didergetően hontalanok |
|
| Elment a festő-szobrász elment elromlott – ó jaj! – a teste |
| Ó jaj! gyalázat hogy ennyire meg kellett szégyenülnie |
| De bennünk harsonák ébrednek és dicsérik őt: |
| a halhatatlannak előbb a földbe kell kerülnie |
|
| És egyszer véget ér a szorgos kukacok ténykedése |
| s a kézműves olyanná válik mint valamely ritka szobra |
| olyanná válik a vállcsontja borda-kosara koponyája csigolyalánca: |
| így őrzi meg magát kettősen (mert testében is) az eljövendő századokra |
|
|