Megtörtént
Hát megtörtént… meg: elbillent a mérleg: |
kilencből hárman… ennyien maradtunk, |
és apa, anya sincs… Sírtunk, sirattunk, |
de már csak hármunkat rongál az élet. |
|
A döbbenet kevesbül mostanában, |
inkább szokásból, kárörvendve csöppet, |
hogy nem mi – még nem ránk szórják a földet… |
Két nő, egy férfi a csapott családban. |
|
Töpreng az ember: ki járt jól? ki vesztett? |
Aki még vállán hordja a keresztet, |
vagy akinek már sírdombjára tűzték? |
|
Töpreng, később legyint: öt, tíz vagy ötven… |
Olyan mindegy. – Aztán már sose töpreng: |
él, és ez ellen nincs számára mentség! |
|
|
|