Verkli-körökben

Átlátok újra a kerten: kora tél a gyümölcs leverten De nemcsak a gyümölcs – a levél is: a kora tél már-már kései tél is Megunnám: volna okom rá A változás fordult unalommá Az évszakok csereberéje törvény érvényesülése Megunnám: télre tavasz jön majd folytatódik a nagy kör nincs meglepetés az időbe csak ismétlés ma s jövőre Megunnám – ámde a vénség ravaszul fogyó reménység: mindig terem egy-egy hökken- tő hurkot a verkli-körökben Várom hát most is a rendet- bontó lármát vagy a csendet százféle sebek sokadalmát vagy az elmúlás nyugalmát – Hogy egy év múlva ilyenkor múlt is lehetek – vajon erre ki gondol? És béke… sebek… nem érint ez se meg az se a tél s a kigöndörödő újabb tavasz se