Verkli-körökben
kora tél a gyümölcs leverten |
De nemcsak a gyümölcs – a levél is: |
a kora tél már-már kései tél is |
|
A változás fordult unalommá |
|
Megunnám: télre tavasz jön |
majd folytatódik a nagy kör |
nincs meglepetés az időbe |
csak ismétlés ma s jövőre |
|
ravaszul fogyó reménység: |
mindig terem egy-egy hökken- |
tő hurkot a verkli-körökben |
|
Várom hát most is a rendet- |
bontó lármát vagy a csendet |
százféle sebek sokadalmát |
vagy az elmúlás nyugalmát – |
|
Hogy egy év múlva ilyenkor |
múlt is lehetek – vajon erre ki gondol? |
És béke… sebek… nem érint ez se meg az se |
a tél s a kigöndörödő újabb tavasz se |
|
|
|