Álság

Rendben van általában a test mondhatnám hogy a lélek is Ha panaszkodni jut eszembe még nyugodtan teszem Való alapja csak alig (bár lehetőség rája sok) s nem izgat hogy az ördögöt nem jó a falra festeni Panaszkodom kesergek hát százféle mód ezért azért sok mindenért s titkon összekacsintgatok magammal: „No nincs is akkora baj sőt nincs is baj voltaképpen de jól esik ,beállni’ mikor a sablon körülmények könnyen meggyőzhetik a kívülállót hogy nyugodtan kezdheti a sajnálkozást együttérzést sopánkodást én meg hallgathatom hallgathatok ráhagyhatom – ” De várjatok csak! verseim tele lesznek harmóniával még talán boldogsággal is mikor nem lesz okom már mikor nem lesz okom mikor a panaszok mögött ott áll a nyomorúság fekete serege amikor nehéz lesz találni olyan szörnyeteg szót amely nem bennem létezőt vagy készülőt nevezne meg Jékely Zoltán az utolsó éveiben odajutott hogy éjszaka nem merte kivenni kezét a paplanja alól félt hogy a halál megragadja és többé nem ereszti el – Bizony bizony számomra is eljön a botrányok kora s erről nálam az ad hírt majd hogy verseim görcsös ráncai kisimulnak s aki nem ismer azt hiszi nincs sehol hiba De aki többet tud már rólam megérti hogy mi történt s attól kezdve aggódással figyel s érdeklődik utánam mert minden pillanatban megtörténhet a jóvátehetetlen