Szürkülni kezd
ahol szerettem forgolódni: |
s most kopár érdektelen út |
(Nagy oka lehet nagy oka) |
Az ember indul: falja bírja |
verébként ugrál itt meg ott |
verébként csipked ezt is azt is |
Aztán egyszer csak beleun |
és szürkülni kezd körülötte |
(Nagy oka lehet nagy oka) |
S mi marad számára? az ágy: |
Mi marad? várni várni csak |
bár nincs miért és nincs mire |
majd közelebbre száll a köd |
hogy nem is lesz már túl nehéz |
|
|