Nem akarom

Seregek őriznének itt élő és élettelen seregek: amazok hallható szavakkal emezek emlékezetükkel Ahogy nyilván őrzik a múlt napok neves halottait: Simon Signoret-t Yule Brunnert Orson Wellest vagy minálunk Tóth Dezsőt De hiába Majd engem is hiába Pedig én magam is Mivel nem akarom itthagyni még sem a Damjanich utcát sem a várost sem a püspöki levéltár barokk tornyáról késő délután alátündöklő napsugárt s még sok-sok egyebet „Ave anima candida” Kegyetlen kedvesség: „candida” „ave” „ave” „ave” De én nem akarom – Mikorra egy-testté váltam tucatnyi más testtel utcával házzal kerttel és a kertben néhány görcsös-görbe fával a napi piros-fekete hírekkel feleséggel lányokkal unokákkal irtóztató az „ave” – Nem akarom