Alvás, álom
Az elrontott nappalok után az el- |
rontott éjszakák. Álom, alvás nehe- |
zen, de mégis. Álom, alvás, ébre- |
dés, vad fölbukkanás, miként a ten- |
gerből a vízi-szörnyeké. Kalimpál a szív, |
ki akar ugrani. Mire jó, hogy ott |
van a régi helyén? Ám lassan-lassan megint |
bezsong az agy: alvás, alvás, |
alvás, álom. Közben bizakodás: nem |
jut át az alváson a hiány. |
jut át az alváson a hiány. |
És hogyha mégis, |
a szájban béke is lesz már, s a nyelven |
kevéske ostya-íz is átsajog |
az oly rég s oly nagyon kívántból. |
|
|