Alvás, álom

Az elrontott nappalok után az el- rontott éjszakák. Álom, alvás nehe- zen, de mégis. Álom, alvás, ébre- dés, vad fölbukkanás, miként a ten- gerből a vízi-szörnyeké. Kalimpál a szív, ki akar ugrani. Mire jó, hogy ott van a régi helyén? Ám lassan-lassan megint bezsong az agy: alvás, alvás, alvás, álom. Közben bizakodás: nem jut át az alváson a hiány. jut át az alváson a hiány. És hogyha mégis, a szájban béke is lesz már, s a nyelven kevéske ostya-íz is átsajog az oly rég s oly nagyon kívántból.