1945. május 9.
„Majd a kiontott vértócsa fakó lesz
s mosolyra fakaszt mind, ami ma bánt.”
József Attila
Amikor az utcai lámpatestek
amikor évek után legelőször
amikor május elején az egyik
koraest szürkületében kigyúltak
amikor az árkok-szaggatta téren
a sétálók s járókelők megálltak
előbb hökkenten (annyi s oly kegyetlen
irtózatok komisz gyakorlatával
szegény agyongyötört idegeikben)
előbb hökkenten aztán fölragyogva
aztán egymásra nézve mosolyogva
úgy, hogy a szürkeséget már a villany-
fényen túl más sugárzás is beszórta:
előbb csönd lett a föld horpadt alatta
majd összecsattant két tenyér a csöndben
és még kettő még kettő s már a téri
nézősereg rajongva ünnepelte
hogy valami nagy-rossznak végre vége…
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]