Lassan felé is

Félig vagy hányadrészig ott? Itt már gyakran s mind gyakrabban legyintek: nem érdekel. Múlasztom a napot, és többé lábam elé se tekintek. Ha cserbenhágy a szív s az ész, s a csóró test remeg bőrig kifosztva: megsétáltat még a legénykedés, erőtlenné gyávítva jóra, rosszra. Sok tervem végképp elmarad. Ki ültette falánk agyamba őket? A föld azért tovább forog. Ki mint vetett, majd úgy arat. Érzem varázsát a közelgetőnek, s lassan felé is mozdulok.