Haláleset

A szomszédban meghalt egy öregasszony a szíve pille volt már – összetörték A kerti fákat bokrokat szerette sajnálta hogy csak nézni tudja őket Beszélt velük csöndben bocsánatot kért azok susogtak azt gondolta értik „A fiatalok” – mondta és legyintett föl-fölemelte botját mintha rájuk Tegnap déltájban halt meg nyitva most is ablaka a szellőző ágyneműkkel ahogy húszegynéhány év óta látom akármilyen vad télben reggelente – Nem volt hozzá közöm szomszédomul csak és most mégis fenékig fölkavarva rakom az új rendet kint s bent magamban amelyben nincs már ott az öregasszony hogy az ablakban soha ne keressem s a fák bokrok virágok közt botozva s az ismét-szűkebb-körre-vont világban zavar nélkül bírjak tovább mozogni