A kék madár

Csak ötig tudni számolni s összezavarni azután csillagon holdon ámulni ahogy legkisebb unokám De okosodva kétkedve mert bonyolódik a mese s egyre higgadva mélyedve gyerekszemmel már sohase Kérdéseimre kérdeznek még csak nem is bólintanak és lassacskán megmérgeznek a bokros értelmű szavak Szárnyát lebbenti s elröppen és meg sem áll a kék madár s nyújtózik mind didergőbben négy oldalamnál hét határ Ha mint a gyermek… Ó bár csak!… De aki… Nincs már mit tegyek És nem jöhet vígabb másnap: lefelé lefelé megyek