A kék madár
s egyre higgadva mélyedve |
|
még csak nem is bólintanak |
és lassacskán megmérgeznek |
|
Szárnyát lebbenti s elröppen |
és meg sem áll a kék madár |
s nyújtózik mind didergőbben |
négy oldalamnál hét határ |
|
Ha mint a gyermek… Ó bár csak!… |
De aki… Nincs már mit tegyek |
És nem jöhet vígabb másnap: |
|
|
|