Sántít a szivem
Jaj hogy nem látok már jelképnek |
Jaj hogy a dolgok visszatérnek |
s az érzékszervek vallanak |
Jaj hogy megszürkült a világ |
Csak az álom segít kicsit |
s mindent könnyen megértet |
Reggel ha fölnyitom szemem |
ágyam körül sok tarka rongy |
S úgy indulok egy napra élni |
hogy csak amit nagyon kell |
de sántít sántít a szivem |
s mint ki sokat veszített |
|
|