Sántít a szivem

Jaj hogy nem látok már jelképnek semmit amit idáig Jaj hogy a dolgok visszatérnek a kémiába fizikába s az érzékszervek vallanak a volt történetekről Jaj hogy megszürkült a világ megszürkült mindenünnen Csak az álom segít kicsit ez még ma is parádés: hoz ezerféle színeket s mindent könnyen megértet Reggel ha fölnyitom szemem ágyam körül szivárvány ágyam körül sok tarka rongy a napfény szétriasztja S úgy indulok egy napra élni hogy csak amit nagyon kell de sántít sántít a szivem s mint ki sokat veszített fáj irgalmatlanul