Kísértetté

Kísértetté bolygó lélekké az a pillanat… Székemre ül ágyamba fekszik vonaton mellém telepszik megjelenhet mindenütt – Felé fordulnék és leinteném: „Én nem kívánom károdat eredj maradj élő ne kényszerülj hozzám közel fölmentelek távozzék végre tőled a kötés mozogj testben lélekben szabadon nekem se jó csak bosszúnak örvendenem!” Zúzott sírás érezni rajta a rácsokat: aki lelket öl bolygó lélekké enmaga teszi magát hogy vétke tárgyához leend láncolva míg nem jár le a vezeklő idő „Én nem kívánom károdat” – egyre mondanám – „Térj vissza élőnek fölmentelek” De nyomódik a rács mögötte fölszakad a roncsolt sírás – így rendeltetett: kísértetté bolygó lélekké az a pillanat…