Emlék lett

Csak néhány napja még s a hang mintha erdők mélyéről hegy mögöttről csukott ajtókon túlról sokadik szobából haldokló gyerek szájából álomból fölébredés után magamból pár tíz év előttről S az arc… dobozból sárga fénykép könnyhártyán át látott valódi arc zavaros vízben arc-tükörkép portré tüllfátyollal takarva ködben búcsúzó vendég kedves arca S a fájdalom… az is az is: háborúból húsban maradt golyó velünk született csonkaság mely mindig fáj ezért nem is nagyon legföljebb némi sejtelmes nyomás és hogy gyöngébb a nap heve Csak néhány napja még s – szelid csoda – emlékké változott azzá tudott változni a szokásos lassú folyamat nélkül mely a végén akkor sem hoz mindíg esszenciát gyakorta semmit