Vittem

A járművek nagyon zajongtak kíméletlen szél jött a hegyről órákig próbáltam alakját arcát valakinek odaadni de bár fullasztóan nehéz volt meg kellett tartanom magamban és vittem körbe össze-vissza ő nyilván semmit sem gyanított kigyulladtak lassan a lámpák s lehajoltak belém hajoltak fényüknél láttam egyre jobban a fölhízó feketeséget részét a gyűlő éjszakának azzal többet hogy élesen fájt és hogy nem bírt elmúlni tőlem