Költözködés

Nézem a szemed nézek a szemedbe az én szemem néz vissza rám magam nézem hát magamat s furcsa módon űrbe néz mégis ez az odavissza körkapcsolásos kutatás az űrbe s az űr megtöltődik valamivel valami színessel ahogy a levegő is elszínesedik ha belé tekintünk Űrbe néz ez a szem én kicsi lányom kis anya-lányom űrbe néz e szem S az űr két oldalán a dolgaid költözéskor az udvarra tett bútorok melyek a régi otthon meghittségét viszik a szabad ég alá s míg köztük jár a költöző „Az én házam az én váram” biztonsága veszi körül csak hogyha túllép rajtuk akkor fogja el a sem-itt-sem-ott riadt kiűzöttsége kiűzöttsége Ó kis anya-lányom költözöl néhány éve már szünet nélkül csak költözöl az otthon bútorai fontos nem fontos tárgyai az udvaron sorakoznak az utcán s még messzebb: nyargaló s országhatárokat átvágó utak partszegélyein Költözöl kisdeddel karodban költözöl viszed bútoraidat más otthon falai közé és úgy viszed hogy mindig azt ami még a legközelebb ami hozzánk legközelebb és lassan egyenként kicsúsznak látókörünkből dolgaid s velük te is te is és karodon a kisded is és karodon a kisded is Aztán pár lépés az időben s karodról a kisded leszáll kisdedet vesz karjára ő is az ismétel és így tovább és folyik a költözködés Majd pár új lépés az időben s kihullunk mi te s az a kisded is elporlanak a bútorok a tárgyak szemétre kerülnek vége lesz a költözködésnek vége lesz végérvényesen s a sorban a negyedik ötödik kisded csak hírből tudja már hogy téged más otthon nevelt fészkében én kis anya-lányom