Otthon

Végül is innen a világot a tér három dimenzióját: a földön földbe levegőbe Végül is innen az időt a múltat a jelent a jövendőt Kinézek házfalakra látok alig száz méter út a szemnek fönt repülőgépek galambok lent egyre-másra kő meg aszfalt s a nappalok sötét burokban lágy éjjelek zárójelében Csak útszél ez s a szél a vendég s a föld forog nincs más idő itt de biztos pont határi őrhely fészek várbástya menedékzug s akik szorosabban lazábban hozzátartoznak: jótevőim Pár száz méterre a szülőház látnám a temetőt is innét érzem őket a házakon túl erőterük táplálja kedvem amíg az egyiktől a másik bejáratáig elbotorgok