Weöres Sándornak
|
| Az esemény jön és elsuhan |
| s az emléknek száz ideje van. |
| (Weöres Sándor: Rongyszőnyeg) |
|
| Az esemény ha nem változik emlékké meg sem esett |
| mennél könnyebben változik viszont azzá annál értékesebb |
| Az eseményt emlékre-hajló jó képessége már akár a |
| következő pillanatban rávési életünk falára |
| és úgy hogy onnét többé halálig letörölhetetlen |
| s fölidézve száz arc (idő) jön vissza szépen s egyre szebben – |
| E sótalan gyalog-okoskodást |
| Sándor kérlek hogy megbocsásd: |
| azért volt szükség rá hogy érthető |
| ha azt mondom hogy első kézfogásunk |
| óta emlék lett bennem minden találkozásunk |
| Így mostanában vissza-visszatérve |
| a közös több mint negyven évbe |
| s ledőlök egy-egy terebélyes |
| mennyiségben meg változatban |
| kit vagyona hatalma mozgat |
| tőled kapott dús kincseimben… |
|
| Köszönöm Sándor és éltessen Isten! |
|
|
|