Koszorúzás
|
V. N. emlékének
| Te, Nándor, lent a föld alatt, |
| (vagy hát amid még megmaradt), |
| s mi itt emlékednek adózunk: |
| ünnepi pózban koszorúzunk. |
|
| Ha látnád (jaj! de nincs szemed, |
| s különben is szemhéj megett, |
| s különben is a föld alatt vagy, |
| s nem nyílik ott semerre ablak), |
|
| ha látnád, intenél: „Fiúkák, |
| hagyjátok, marhaság, a mókát, |
| aló mars innét! tűnjetek, |
| ha már én el nem tűnhetek!” |
|
| Nándor, ha ezt mi hallanánk, |
| fejünk mélyebbre hajtanánk, |
| s elsompolyognánk mély borúval, |
| talán együtt a koszorúval. |
|
|
|