Tél, ablakból

Hová bújtak a madarak? Üres az ég, a tv-antennák keresztjei, mint agyag-szobor-vázak, amiket egy szobrász ott felejtett. Vázak… A kert is csupa váz, csupa meztelenség, a tekintet kopog, mikor hozzájuk ér, a pára- bolyhokat is kisöpörte a szél. Kemény lett a világ, kegyetlen, szemérmetlen – rendőri hullakamrák célszerűségével berendezett. S ó mennyi az ismeretlen halott! Így jó, s még hó se jön, hogy részvevő lepleivel, csecsebecséivel enyhítse e világraszóló, irgalmatlan őszinteséget. Így jó mégis: ilyenkor tűnnek el a saját és az idegen lakájok, kik fülbesúgó széptevéseikkel az állhatatlant megzavarják.