Azonosulás

A gyomot se, azt sincs erőm kitépni. – Járok a harmatlepte, nyári kertben, már rész belőle, félek szinte lépni: magam tiprom, ha ellankad figyelmem. Lélegzik, érzem, mélyen önfeledten, lélegzünk, – két boldog gazdag-szegény: mi, én nem helyette és ő nem helyettem, vagyok belőle ágnyi csak, levélnyi. S mert e mimikri egzisztenciális, nemcsak szemnek, de földnek, levegőnek, esőnek, napnak, forgó évszakoknak: legyen sorsbéli azonosulás is, hogy részeim ha menni készülődnek, sokáig nélkülük én se maradjak.