Megint tavasz

Megint tavasz. Nem tud meghatni többé: a kell, a kell – csábító mezbe bújva, a kell, a kell – a törvény masinája, azt hallom én kattogni újra s újra. Mandula-, kajszi-, meggyvirág s a fűben ibolya-foltocskák. Holnaputánra hervadás, majd gyümölcs (ha jól megy), aztán megint az ősz s a tél kálváriája. Szabály, ismétlődés, nagyon meguntam. S ki örvendeztem a törvénynek egykor, ma fázom tőle, s félek: azt szeretném, ha kizökkenne a rend a szokottból. Akkor még… akkor még talán… De lelkem (poros hasonlat) elfáradt madár már, s ha villám vág is mellette a fába, csak odanéz, bólint, s tovább se száll már.