Könyveim

Zöld ruha, piros ruha, sárga barna… A könyvek varázsa odavan ma. (Babits M.: Zöld, piros, sárga, barna…) Csak nézem gerinceiket a címeket a neveket valami bennem földereng hogy egyik-másik mit jelent hogy rég-rég hány cinkos napot töltöttem vélük izgatott szimbiózisban míg nekem nyilatkoztak készségesen s én azt hittem hogy titkaik segítenek majd valamit ha minek hozzám köze lesz majd feleletre kötelez hogy a rejtélyek könnyedén tárulnak tőlük elibém és egyáltalán hogy velük simábban megy mint nélkülük s ők az igazi társaság – a kisvilág a nagyvilág a többi: a való való legföljebb megbocsátható mivel csiszolni toldani meggyújtani kell s oltani és rózsaszín szemüveget véve nézni csak úgy lehet s nem élvezni – kibírni kell otromba tényezőivel viszont a könyvek… ők viszont ők biztos biztonsági pont – Hát így – De most már renegát szeme fut a könyveken át s ha levesz egyet kézbe fog szíve gyorsabban nem dobog s ha lapoz benne s ha megáll mert csöppke bogarat talál – bár mákszemnél is kicsinyebb – boldog borzongás lepi meg s úgy nézi már a szöveget mint elcsúfított terepet melyen a bogár örömét nyilván zavarják a sötét pontok vonalak kanyarok unalmas katona-sorok pedig csak azért a világ hogy ő jól érezze magát hisz több ő több mint az egész szemfényvesztő erőlködés amit hordoz e lila lom e halott könyv-sokadalom