A latin nyelvtan

A latin nyelvtan bennem szétesőben, állott pedig meg-nem-rendíthetően, s nemcsak magamagát tartotta bennem, vigyázott rám is egy-egy csúf időmben. Fogódzhattam belé mindig nyugodtan, akárhány földrengéses pillanatban, ha tárgy-, részes- vagy birtokos esetbe, ha bármilyen másikba is jutottam. Latin idézet jött nemrég a számra, de közepét a feledés kirágta, s főnévvel a melléknevet nehéz volt egyeztetnem esetbe, nembe, számba. És megriadt bennem valami akkor: ilyen furcsán is támad az öregkor, hogy egy biztosnak-vélt részünk leporlik, mint orr, fül, kéz, lábujj egy kőszoborról? És kapkodás lett bennem és üresség, fölbomlott egy öröknek-hitt szövetség. Ó, latin nyelvtan, rend, erő, szilárdság, ó, tisztességtelen, csaló öregség!