Danse macabre

„Április, a kegyetlen, kihajtja Az orgonát a holt földből…” (T. S. Eliot – Vas István: Átokföldje) Hát kihajtja… és már március is és nemcsak az orgonát ki az őszi levelekkel betakart passzív (szenvedő nem tevékeny) szívből is a már hunyt szemű s végső alvásra készült álmokat és vágyakat és indulatokat kihajtja kihajtja s töredezik a felszín és csillagsugár-irányban szétrobban az örvendő fájdalom Kihajtja a gyermeket aki ott lóg élő apja kezén silabizálja a cégtáblákat: Concordia („c”-vel) Temetkezési Vállalat Paunz („z”) és Kuttna Rövidáru és Szövet aztán a március 10-i (néhány napja volt az évforduló) iszonytató delet bátyám (halott ő is) jöttét a hírrel hogy papa… s kihajtja sorban a megboldogult szerelmeket hogy újra éljenek pedig a roncs idegpályák veszélyes játékba sodródnak játékba sodródnak Lám a libák a Duna-töltés oldalán s Tera az első a mezitlábas parasztlány a tizenkét éves csodálatos gyereknő az első varázsital-korty ami óta ünnep az ölelés ami óta nincs mélyebb fájdalom mint a könyörgő szóra érkező „nem” Hát kihajtja azt is ami csak épphogy vagy úgy se süllyedt még alá a holt földbe amit jó lenne csöndesen nagyon mélyre temetni hogy ne csak április legyen véle tehetetlen hanem egyéb erőszakos erők is mikor kegyetlenségre vetemednek Kihajtja kihajtja… Rabló idő hagynom kellene hogy mit egyszer markába fog vihesse békén hisz ha belékapaszkodom körmöm szakítva elragadja úgyis Ó a vénség bohóc-mozdulata hogy a bohóc nem tudja hogy bohóc s megdöbben ha régi áhítatára nevetések buffannak innen-onnan holott úgy szeretné hogy ami szép gyöngéd figyelmes kedves és komoly (mert volt ideje megtanulnia) benne legyen mind mind e kései egyetlen méltó ceremóniában s a nevetések fintorok helyett ünneplő hangulat venné körül Kihajtja (most már április valóban) a hajszák bokros szorongásait melyek többé nem ökölbe szorítják megadásra emelik a kezet mivel kivédhetetlenek hiszen belülről támadnak miként a fontos belső szervek megzökkenései mikről nem tudni még mivé lehetnek – Szégyen… szégyen… szégyen… szégyen… kihajtja április a kegyetlen a zajos zenebonákat vér vigalmait s kényszeríti a fáradt lábakat hideglelős bakkecske-hoppszaszákra Ó sallangos rikító danse macabre!