A kisebb út

Vissza csak anyagért s válogató szemmel és nem sóvár nosztalgiával – még mindig jönnek és jöhetnek új jelenségek megismerésre méltók amikhez hasznosak a már tudott tájékoztató paraméterek vissza csak élő tanulságokért mert az út lényege nem változik csupán a horizonton túl eső látótávolságra közeledett s mi rég az agy futó vendége volt ma már a szív bejelentett lakója így hát sosem elölről sosem újra: a kisebb út nyilván izgalmasabb iskolán kívüli egyeteme lesz élettannak s anatómiának személyes és félre-nem érthető telitalálat-demonstrációkkal meg kell tanulni a kimaradást a játékszerek békés elhagyását fehér papírdarabkák százszínű látását a kaleidoszkóp-csövekben a visszaszámlálás gép-közönyű hanglépcsőin „óh”-ok közt mászni le magamhoz ölelni az iszonyút megkeresni benn a fenségeset érezni mindinkább a cél beteljesítő közelebb jutását Livingstone-nál jobb Livingstone-ja lenni a rejtélyes öregség-Afrikának hogy talán a későbbi utazók s hogy én is addig is otthonosan – hiszen „Quid est turpius quam senex vivere insipiens?” – Régi szó: „Van-é rútabb annál mint ha az ember bolondmód éli vén korát?”