Előre-hátra

Ha visszafelé úgyis rossz úgyis rossz ha előre Görbül a föld az idő szintén fut a szem üres levegőbe Tegnap egy fontos (fontos? fontos?) levelem érkezett holnap ünnep lesz hívja föl rá figyelmem az emlékezet Egyik se nagyon érdemel szót – de a ma az igen az összegző s új alapot rakó buzgóság perceiben A percek a percek az idő útjának zúzaléka ha ők lazák becsúszik könnyen a láb a szakadékba Különben is: a folytonos előre-hátra-fordulások úgy meggyötörnek mint afféle testi tatárdulások s az akkor még vagy az akkor már két távoli idegen ikre múltból jövőből végül is esik egyazon gödörbe Barátaim tudjátok-e hogy az idő nekem nagyon fáj hogy nagyobbat nem ismerek ennél a fájdalomnál hogy az időről hallani sőt rágondolni sem akarok (ostoba strucc hiszen velőmig bennem van én meg benne vagyok) S a percek is… határaik között maradni éppúgy képtelenség hisz egyetlen perc is lehet kettős irányú végtelenség amelynek tágassága oly roppant szűk hogy összemorzsol Barátaim előbb-utóbb tudom hogy a halál kisorsol nézzétek el ha tán olyannak látszom mint egy oktalan állat sajdítóan iparkodom az is legyek ami a látszat: belőlem az idő (úgy! úgy!) még nyomaiban is kivesszen kívül meg? – föld barom növény ahogyan őket úgy vezessen