Túldőlt a súlypont
| A négy-ötből öt-négy lett: a kilenc |
| testvérből négy élő és öt halott. |
| Túldőlt a súlypont – ó mért nem pihensz, |
| halál, jöttöd miért nem várhatott? |
| Akit most gáncsoltál el, oly makacs, |
| oly boldog élő volt, úgy hitt, remélt, |
| nem is gondolt rád, bár többször ravasz |
| fondorlatokkal hűtötted hevét; |
| bohém volt, kópé, sőt talán vagány, |
| jó tanítvány volt, mindent megtanult, |
| ami a tisztességtelen csatán |
| (az életben) elébe tornyosult, |
| s a maga módján győzni is tudott. – |
| Letaglóztad belülről: harmadik |
| ökölcsapásodtól alábukott, |
| s most alszik soha-többé hajnalig. – |
| S ágyát mód nem lehet „fölvennie”, |
| mint hajdan, a szegénység mélyein, |
| hogy nagykabátján hált, s ha kelnie |
| kellett, kacaj nyílt szája szélein, |
| és rikkantott: „Most ágyam fölveszem, |
| s megyek dolgozni!” |
Ezt az ágyat itt |
| úgy kapta, hogy föl nem kel már sosem, |
| s itt a deszkán szunnyad ítéletnapig, |
| majd deszkán sem, mert mindent összeront |
| a föld éhsége, és mindent befal, |
| s marad belőle a szép sárga csont |
| szeszélyes-pontos vonalaival. |
|
|