Agónia

I. Azok a föltápászkodások azok a készülődések gyors csomagolások aztán azok a csomag nélküli meg nem állítható elindulások a lakás más és más zugaiba s a dühös morranások hogy muszáj a betáplált cél az üres szemekben a rogyó lábak kőkemény fegyelme – Itt már fordult a földi rend neki lett pontos útiránya határozott tennivalója mulaszthatatlan dolgai melyek a szürke köznapok élőinek esetleg összevisszák mert ők szélrózsa-tengelyek közepeiből tetszésük szerint kelhetnek útra s ha az erre téves jöhet az arra vagy fordítva éppen s előbb-utóbb csak sikerül s nem kényszerülnek számot adni percekről centiméterekről s ismételhetnek újrakezdhetik próbálkozásra megy nem vérre náluk De itt itt De itt itt e dicsőséges szegénynél itt már mindenből egy maradt csupán s fogy a sor és nincs többé változat és ez az iszonyú céltudatosság ez a nyílvessző-ívű lendület ez a föláradó aszkéta-düh mely sürgeti a végkifejletet és minden moccanást jármába fog: a kívülről nézőt is földresújtja   II. A kedves ősz a lombhullás a fű sárgulása a hervadó virágok a deres-ködös reggelek a hosszú éjszakák és arasznyi nappalok: a halál e szelídke hírhozói ó milyen jámbor játékok a hörgő torok a kihulló haj a pohár vizet se bíró kéz a kergült nyelv semmihez se köthető bitang halandzsái   s a végén a kitátott száj szemérmetlen ínymutogatása s a hűtlen levegőbe kapdosó csámpult metszőfogak botránya mellett!