Betegágynál

„Elég! Miért lustálkodol?” S magamban: „Ó, Isten szegénye!” S alig bírok kicsiny mosolyt rácsalni szájam szögletére. Ti mindenféle orvosok és javasok és lelki bölcsek, csak nézitek, hogy tántorog tántorítatlan a gödörnek? Igen: eutanázia – hogy megtörténjék, aminek kell. Minek jó megalázni a nem-vétkest kétes szégyenekkel? Én is talán mérget kevernék, jobban tenném, fényes pohárban, mintsem szédítésére kelnék a többi szédítő sorában. Vagy legalább szemébe vágnám: ne hökkenjen meg, nem az első. Magam meg túltenném halálán – nem fontos hőséén a szerző.