Találkozás
| Az ablaknál állt, s várt belül, |
| homlokát gyakran az üvegre nyomta, |
| s ujjbegyeivel furcsa rajzokat |
|
| Ha nem volt ott, akkor is ott volt: |
| megkettőzte magát, s egyik felét |
| odarendelte örök őrködésre. |
|
| Olykor cipősarkak kopogtak, |
| valaki beszélt, ő gyorsan kivágta |
| az ablakot, de be is csukta gyorsan. |
|
| Egyszer hangot hallott megint, |
| s most már ablakot sem nyitott, |
| csak kifordult az ajtón és elindult. |
|
| Azt se bánta, hogy nem vett szép ruhát, |
| azt se, hogy zűrben maradt a szoba: |
| őbenne minden gyönyörű volt, |
| és rend sugárzott róla messziről. |
|
|
|