Régi lány
| Ki volt vala szívembe vésve |
| hegyes-éles szelídke késsel, |
| s szívem fakéregként kiforrta, |
| őrizte, bár széjjelkaparta: |
|
| azt hallottam, megelégelte, |
| magát erős kézzel megölte, |
| azt hallottam, el is temették, |
| porait hűs urnába tették. |
|
| Mi lenne jó? utána járjak? |
| bizonyságot vajon találjak? |
| pirítsak rá aztán magamra, |
| ha kedvem megkeresni volna? |
|
| Vagy fülemen be, fülemen ki, |
| akár nem mondta volna senki, |
| ott tartsam, ahol volt idáig |
| egész az egyetlen halálig, |
|
| és úgy akarjam akaratlan, |
| felé mozdulva mozdulatlan, |
| esküdve van-nincs(?) szellemének, |
| hogy addig él, ameddig élek? |
|
|
|