Pojáca

Hát ha kevés a szellemi legénykedés, az agy virtuskodásai, cigánykerék-hányásai, hát ha kevés az illatos pipiskedés, s kínlódom bár égő igyekezetben, a célba vett szem még csak meg se rebben: nincs mentség: el kell kezdeni magam a veszteséghez edzeni, hozzászokni a vén fejekhez rajban csapódó, vétlen szégyenekhez, miket a leleményes leépülés kuncogva élvez, s tapasztalni, hogy a sekélyes harcban nem én vagyok esélyes, és hogy ahányszor ön-fölcicomázva, büszkén lesem, mit mutat a tükörkép: visszanéz rám egy egyre görbébb, pojácánál is pojácább pojáca.