Csillag

Falakon, vaskos rengetegeken, a sötétség bástyáin át a jövőből, mely sose lesz jelen, ég égeti egy csillag sugarát, vitézlő fészek-csillagét, ölében az egyetlen értelemmel, a kozmoszok s a kvarkok űr-jegét harc nélkül is könnyen győző meleggel. – Az őszülő fej meghajol, a tompuló szem hálával telik: túlról, a horizont alól sejlő ösvény emelkedik, s elhiteti, hogy végtelen. S ki lassan a sajátmaga mentsége lenni is már képtelen, adatik újra bíznia, sőt tán biztatnia – Az őszülő fej meghajol, a meg-megrángó száj köszönni mozdul: az idő szervezett árkaiból csillag segíti nézni a síron túl.