Késő este

Szép alkonyat izzott, szép este sötétlett, volt kellemes élmény, dús emberi képlet, pillám le-lehullva zár már a világtól, szúrós-hegyes-éles tárgyai sorától. Hát kellene lennem boldognak ilyenképp: a percek, az órák tálam telemerték, nyúlok nyugalommal, kígyó ha nyulat nyel, szúnynék ha akarnék, míg nem jön a reggel. Ám nézek ijedten, bűnbánva szemedbe, egy nappal a mindkét sírhoz közeledve: inkább szöges ágyon, kín gödribe hányva, csak állna időnk meg, bárcsak ha megállna!