Kishalál
| Megindulnak: a vadszőlő először |
| s kipirosodva mintha lázban |
| majd kopaszodva fokozatosan |
| aztán a körte szintén pirosan |
| s bandában a kajszi a meggy a ringló |
| a barack a ribizli és a szőlő |
| ők már inkább rákbeteg sárgulással |
| az egész kertet bánattal beszórva |
| s a sor végén a kórház-kertből egy-egy |
| ágát átnyújtó aggastyán akácfa |
| a legkésőbb elalvó s ébredő |
| Valamennyin látszik a nyugtalanság |
| csöpp légmozgásban is nagyon remegnek |
| súgnak-búgnak: egymást s maguk csitítják |
| (hiszen Júlia is – bár esküdözve |
| hogy bátor lesz – mielőtt az üvegcsét |
| kihörpintette megborzadt a szörnyű |
| kételytől hogy fölébred-e megint) |
| Mert nincs itt sincs biztos garancia |
| s a hervadás egyfajta kishalál: |
| vonulnak föl s ki tudja hogy a szokvány |
| folyamat megáll-e meg bír-e állni |
| a még eltűrhető végső határnál |
| vagy túllép rajta s nem lesz visszaút? |
|
|