Költők, fiatalok

Öcséim drága öcséim költők fiatalok kiábrándítsalak? én rosszat nem akarok én nem akarok rosszat de ne kérdezzetek ne kérdezzétek hogy s mint látom a költészetet mondtam igen hajdanta én is nagy szavakat hogy így meg úgy hogy szentség nincs más a nap alatt hogy életem egyetlen tartalma célja ügye hogy azért van hogy az embert magasabbra vigye hogy nincs alku hogy érte semmi se drága hogy… – miként ti gondoljátok költők fiatalok nyilván kijelölve napom már mire nem jön éjszaka vagy éjszakám amelynek nem pirkad hajnala ha valamikor hát most köntörfalazni tilos (bár ahogy mondják: mindent eltűr a papiros) vagyis: csak írtam írtam s a szavak szerkezetek a vers rámkényszerített mindig egy s más szerepet s ha új lett készen: – újra ha sok-sok – mind az egész gyümölcseként termett egy kancsal viselkedés esetleg félig kancsal vagy negyedig ötödig az az arány mindegy az a fontos hogy valamiképp nem igaz öcséim drága öcséim költők fiatalok ringyók a szavak befűzni ne hagyjátok magatok úgy se hogy mint a bogáncsok rátok ragadjanak vagy szándékotok ellen valami mást mondjanak úgy se hogy ami végül mindebből megszületik az dirigálja az embert az embert bennetek itt legyen példátok inkább a rendes szívdobogás ami egyszerű tiszta nem szól bele álca fogás persze a költészet szent mást nem vallok ma se még de úgy ahogyan szent az ember a föld meg az ég sokat tanultam idáig s lám ennyit tudok ha tudok öcséim drága öcséim költők fiatalok