Versek Vasarely-képekhez

Lineáris tanulmány I. Billen, majdhogy ledől a kocka, a berótt pálca fogja vissza, a levél-páfrány, cirmos alma s a zsinór játékos kanyarja. Vagy nem is ők, – inkább a rend, mely átjárt minden csöppke részt, s belülről tartja össze ren- dületlen-eggyé az egészt.   Vak Világító sötétség. Világító sötétség. A kavargó vonalakból gyöngéd erővel kisüt három fény-folt: a két kéz és az arc. kéz és az arc. S a látó káprázva elfödvén szemét ámul a villogó csodán, e háromság csodáján: a még-látóbb két kézen, arcon.   Ion – 4 – Illesztett, pontos elemekből épül e sokrétű világ, más-másszínű négy- s hatszögekből a törvény-szőtte tarkaság. Az ujj helyett a szem tapintja a hullámzó felületet, s találja meg hámján a tiszta csúcsokat, tiszta völgyeket s a zenét is, mely szólalatlan fölzeng e könnyű mozdulatban.   Tridim – HH Élettelen, de él: nagy tömbökben kikél a két dimenzióból a harmadik. Fölvérzik, lám, a tér, s a sebzett változóból megszületik a negyedik.   Tigrisek Egymásban … bonthatatlanul Kígyózó, több-szín-csíkos örvény torlódik, torpan és lazul a fészek-partok bolyhos öblén. A két-egy test felül s alul s oldalt a bőrön túlömölvén hasonítással hasonul: ég a narancs, ég a vörös fény.   Játszanak magukkal s magukban,   a pattanásig fűlt tagok   mozgó bástyáiba szorultan,   – míg bolygó, boldog áramok   kalandoznak hegy-völgyeikben,   és pattannak ki itt meg ott.