Bárdosi Németh János után

Ilyen kemény sorokat, ily kegyetlen rímeket, ily vihart-vető strófákat: engesztelhetetlen verset, nem föllebbezhető ítéletet, amit halálba-dermedt szád szólt, kezed leírt: ilyent soha még tőled… Elvett a pusztulás hangot, papírt, tollat, múzsát –, lezáratott a szép szó, a végén a ponttal, amelyet a törvény rakott. Ó, néked nyilván fájna! Hisz nálad a háborgó szigorral együtt járt a bocsánat is.