Stációk
|
József Attilának
| Szegény test! el kellett viselnie, |
| hogy testté váljék benne az ige. |
| S midőn a transzszubsztanciáció |
| megtörtént, s már beteljesült a szó: |
| az értékvesztett, régi „vashatos” |
| eldobható lett mint utálatos. |
| Szegény test! csakhogy járt a vére még, |
| a szív tovább dobogta ütemét, |
| s holott üres volt, működni akart. |
| Nem bírta –, hát leomlott, mint a part. |
|
| Ha nem volna a nyelven, agyban. – |
| s minden más élő s éltető, |
|
| ország: már őrzi ronthatatlan, |
|
| A tenyér ököllé szorulhat, |
| tudunk jövőt ápolni s múltat: |
|
| s többé-ki-nem-iktathatóan |
| haza lett az etájt lakókban. |
|
|
|
|