A közelgő fal

Járt uton sem láthat mindent a szem: ha égre néz – talpa alatt a földet, ha talpa alá – akkor az eget. Az emlékezés mégis kimeríthető. De amit holnap reggel láthatok vagy holnap délben, holnap este, az még nyilván nincs kimerítve, és tán kimeríthetetlen is lehet. Minek küldeni vissza a szemet, mikor új látványok serege várja, miért erőltetni a sötétségbe, mikor fényben röpködhet kedvire? S így még izgalmak is remélhetők. A közelgő fal persze hogy keresni készt a biztosabb és tágabb tájakat, de itt a summák summája következik, a minden-fontos és a minden-lényeges. Figyelmesnek kell lennem és hűnek nagyon és bátornak és nem kímélőnek magam, s zokszó nélkül vállalnom a vegyes batyukkal rám köszöntő perceket.