Közös ritmusra

Egyén… egyéni… külön út… saját… nem néztem se jobbra, se balra: „Először így, mióta a világ, más majmol csal, – vagy (hogyha kéne) csalna”. – Így hittem. – S hökkenek, szégyenkezem, milyen tucat-formán öregszem, látom, mert vizsgálom figyelmesen: szándékom ellen járt úton törekszem. Ó pénz, betegség, nő, család, halál! Visszhangjuk összevissza csapdos. S lám, lábam a közös ritmusra jár: hűtlen magamhoz lettem hű magamhoz.