Csak az segít

Az alázat, itt már csak az segít. – Látván a testnek gyöngeségeit s a lélekéit, s hogy a hírhedett akarat, mint megrugdalt eb, remeg, s ha olykor-olykor fölbuzdulva még, fogcsattogtatva mutatná inyét, s előrohanna, hogy rendet tegyen az elkanászkodó népségeken: (képzelet, érzés, szív, izgága vágy: komédiások és komédiák), hamarján észre fogja venni, hogy nevetség lett a szörnyű, régi fog, s dühöngésére, bármilyen komoly, a válasz egy-egy elnéző mosoly, – fölismeri akkor, nincs másra mód, mint elfogadni a sovány valót, s kinyitni önszántából tenyerét, lebbenjenek csak pillangói szét, s legyen csak úgy, ahogy van, és lehet, s a még nagyobb szégyen kímélje meg.