Késő délután

Két magas fal között előre Hol marad a kincses világ? A kék égből csak egy szalagnyi a felhőből csak egy szalagnyi Hol marad a végtelen ég? A két falat magam emeltem remélt útnak egy öl felé Átkiabálás mindenünnen Többet ér ami kint rekedt főképp így késő délután mikor jelentkezni sietnek az eddig itt-ott rejtezők és szavaikban benne izzik az egész hosszú-hosszu nap minden zamata színe hangja hogy elmondhassák mielőtt az este megnémítja őket