Simeon tűnődése

Én Simeon kin rajta volt a Lélek s talán még rajta van ki várta a vigasztalást s ma is várja de folyton horgadóbban mert harapás rágás helyett eljő lassan a csámcsogás kora mert a nemző ágyék helyett eljő lassan a férfi szégyene mert a körülmetszett szavak helyett eljő lassan az ázott motyogás én Simeon még meg-megpróbálom karom emelgetek ezt-azt és figyelem magam: tudnám-e majd… tudnám-e majd… De mind gyanúsabb a készülő kéz: megbírná-e még a gyermeket? Gyanús a boldog áldásra ünnepi szavakra rendelt száj: képes lesz-e még kinyílni és hazugság nélkül szépet mondani? Vagy hát az is lehet hogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szemem nem is sejtettem hol mikor milyen külsőben formában kinek minek a képiben esetleg egy órányi vagy egyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egy vers verssor kéz szem öl kölyök mezében itt járt s nem ismertem föl ostobán? Ki kérte az ígéretet? Én nem de az anélkül is mindenkinek kiosztatik csak a folyton nagyobbnak-várt miatt könnyű a tévedés most már tudom Az ablaknál ülök Nehéz tavasz Kincseket mutat mégis a világ Remegés bélel hűs kételkedés Én Simeon előre s hátra nézek és kétfelé tanácstalan vagyok…