Illannak ki
Mint aki előtt keresztutca-sarkon |
sorra eltűnnek kik után sietve |
iparkodott hogy még elérje őket |
mert nem maradt csak egy-egy szoknya-csík |
egy-egy kemény lábszár búcsúztatónak |
és tudja már hogy soha sem jut el |
a sarkig hogy visszatarthassa őket: |
|
úgy illannak ki rokkant életemből |
kedves legkedvesebb barátaim |
s főként a nők a drága drága nők |
|
|
|