A kint s a bent

Játszom mesélek pajtásuk gyerek vagyok –: lám ők annak tekintenek S ha rámkerül a sor valamiben elvárják hogy hűséggel megtegyem S én vállalom a rámrótt szerepet beszélek bújok dörgök remegek S tologatom a kis meccs-bokszokat még tutulok is hozzá nagyokat „Boldog idill” – sóhajt föl aki néz „Milyen kedves eggyé-ölelkezés!” „Milyen meg-nem-támadható világ önnön rendjébe burkolt tarkaság!” – S közben a látványos látvány mögül hűvös szél indul s fog lassan körül Mert arra nincsen senkinek szeme hogy csak egy gépnek pördül kereke hogy tündöklő s roppant csalás folyik: a kint s a bent semmit se változik