Ötven és másik ötven

Ha szépet tudnék írni jót valódi éteknek valót – – De így – csak szégyellem magam hogy tisztelegnek s annyian Egy vigasztal: szűk ötven év s ember ha tíz-húsz tudja még hogy éltem s írtam (meglehet: olvasni-méltó) verseket Majd másik ötven év s nevem elsüllyed végképp jeltelen s elő csak az kaparja már ki szükségből kiváncsi rám